1. rész /Kedves naplóm/

 Bocsi, hogy ilyen rövid résszel kezdem, de nem volt időm befejezni, szóval hét közben is kaptok egy részt.







A szőke az asztal felé görnyedve, fejét a kezében tartva könyökölt a szobájában egy papírlap fölé és elgondolkodva nézett maga elé. Nem volt rajta smink, a haja kócosan hullott a szemébe. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni az érzéssel ami egyre jobban elhatalmasodott rajta, nem tudta megfejteni, megfogalmazni azt, hogy milyen állapot uralkodott rajta.
Felsóhajtott és a lapot összegyűrve a háta mögé dobta.De mért is gyűrte össze? Hiszen még teljesen új volt, egy tintafolt sem éktelenkedett rajta. Nem csoda, hiszen miről is tudna írni, Semmi nem jutott az eszébe. Vagyis igen, rengeteg dolog kavargott benne, de nem álltak össze értelmes gondolattá, amit dalba lehetne önteni.Fel állt és oda ment egy szekrényhez. Találomra levett egy könyvet. Barna bőrkötésű Piros madzag rajta könyvjelzőnek. A borítón se cím, se szerző. Kinyitotta, és már tudta is miért. Üres volt. Ez egy napló. Vajon mi lenne, ha elkezdene írni bele? Valószínűleg semmi. De mégis vissza ült az asztalhoz, és írni kezdett.

Kedves naplóm!


Esik az eső, és  körülbelül annyira van kedvem a dalokkal foglalkozni, mint hajnalban cigánykerekezni. Ennek több oka is van. Mostanában nem tudok rendesen aludni és egy falat kaja sem megy le a torkomon. David hazaküldött, hogy csináljak valamit magammal, mert nagyon ramatyul nézek ki. Ráadásul Tomnak új barátnője van. Felfordul a gyomrom attól a libától. Persze nekem ürülnöm kéne Tom boldogságának, de egyszerűen nem megy. Ráadásul egyre távolabb kerülünk egymástól. Már nem viccel velem reggelente, egyre kevésbé szól bele az életembe. De én ezt nem akarom!! Azt akarom, hogy ő is az életem része legye. De nem csak mint testvér... Pontosan nem tudom mi ez , de főleg ez az érzés  a fő oka a lelki állapotomnak. Érezni akarom őt, közel magamhoz. Nagyon közel.. Tudom furán hangzik, de.. nem tudom mi történik velem mostanában. Néha azt kívánom, bár ne is élne. Úgy talán könnyebb lenne.... Na jó ezt gyorsan kiverem a fejemből. Nem szabad ilyenekre gondoljak. Hmm.. az a mély barna szem pár, azok a csókolni való telt ajkak.. Megint elkalandoztam. Most lefekszem, pedig a munkával kéne foglalkoznom. Munka munka munka.... 
Jó éjt.


_________________________________________________________________________________________




A szőke felállt és a szekrényhez sétált. Kivett belőle egy üveget és meghúzta. Az alkohol marta a torkát, de szinte már nem is érezte. Megszokta. Minden nap ezt csinálta csak, hogy el tudjon aludni. Álom nélküli alvás. Ezt szerette. Ezt szokta meg. Addig is legalább nem gondolt rá. Arra akire a legjobban vágyott. 












Másnap mikor felébredt az órája már fél nyolcat mutatott. Megint el fog késni. Lassan felkelt az ágyról, kiment a fürdőszobába, és farkas szemet nézett önmaga tükörképével. Sötét karikák a szeme alatt, kócos haj, sápadt, zombiszerű kinézet. Megmosta a fogát kent magára egy kis alapozót, de a szemét nem, húzta ki.Visszament a szobába felkapott magára egy sötét színű pólót és egy egyszerű farmert.
 Kiment a nappaliba, és próbálta kerülni bátya tekintetét, de nem sikerült.
-Bill-kiáltott oda neki Tom.
-Hümm?-kérdezte álmosságot színlelve Bill-Mivan?
-Beszélnem kell veled.